Más az együtt járás, és más az együtt élés – erre már csak olyankor jönnek rá a párok, amikor összeköltöztek. Ha egyikük lakásába költöznek be, természetes, hogy az eredeti lakó úgy érzi, csökkent az élettere, semmi sincs ott és úgy, ahol és ahogyan megszokta. Mi tagadás, türelemre van szükség a kezdeti nehézségek leküzdésére, a szükséges kompromisszumok kialakítására.

A legfontosabb, hogy  tisztában legyünk vele: ez a folyamat fájdalmas és krízisekkel teli. És hogy ez a normális. Az összecsiszolódáshoz idõ kell, nem érdemes minden vitánál szétköltözni. Kivéve, ha még egy fél év után sem alakultak ki a játékszabályok, ha a légkör állandóan vibrál és feszélyezett. Ez esetben talán még éretlen a kapcsolat a közös életre.

Rigolyák – könnyeden

A kezdetben vonzónak és helyesnek látott apró szokások az együttéléskor idegesítő, unalmas rigolyákká válhatnak. Pedig igen kicsi (ha nem semmi)az esély arra, hogy a partner elhagyja ezeket a szokásait. A legjobb, ha egyikünk sem tulajdonít túl nagy jelentõséget a másik negatív vonásainak, és igyekezzünk a kapcsolat jó oldalát nézni.

Aggodalomra csak akkor van ok, ha a „kedves” minden cselekedete, megnyilvánulása az idegeinkre megy. Ilyenkor, sajnos, csak a szakítás segít.

Szeretkezés – kötelező

Túl sok munka és feszültség nehezedik a párra – estére már semmi kedvük a szexhez. Pedig ehhez feltétlenül szükséges bizonyos energiaszint mindkét fél részérõl. Persze nem árt, ha serkentőként a nő otthon is legalább olyan vonzó és ápolt, mint házon kívül.

Felejtsük el a kinyúlt trikókat és kitérdesedett macskanadrágot. Ha hét közben sok a munka, töltsük kizárólag szexszel a hétvégét. Ha elég intenzív az együttlét, új erő meríthető belőle, a következõ hét stresszes eseményeinek elviselésére, és nagyobb kedvet ad a gyakoribb szexre.

Vásárlás – közösen

Szinte teljesen biztos, hogy a nő bármennyit is költ cipőre vagy zöldségre, a párja szerint drágán vásárolt. Az egyetlen meggyőző módszer ilyenkor, ha rendszeresen elküldjük őt is vásárolni, hogy tisztában legyen az árakkal.

Legjobb, ha együtt döntünk a kötelező és szükséges kiadások mértékéről, ha együtt készítjük el a "családi" költségvetést. Ha még így is állandó a vita, állapodjunk meg, hogy mindketten félreteszünk a fizetésükbõl egy bizonyos összeget, melyet mindenki a saját belátása szerint költ el. Magára.