A legfőbb hét kéztípus - A primitív (elemi) kéz
A legáltalánosabban elfogadott rendszerezés hét csoportba sorolja a kéztípusokat. A szélesebb skálájú megkülönböztetés azért áttekinthetőbb és könnyebben értelmezhetőbb, mivel több lehetőséget ad arra, hogy ne skatulyákban gondolkodjunk. De azért nem lehet elégszer hangsúlyozni: ne vegyünk mindent szentírásnak... Kivételek mindig akadnak.
A primitív (elemi) kéz
Ez a kéztípus a legritkábban fordul elő nőknél, illetve abban az esetben, ha mégis, akkor keveredik másféle kézformával. Különös ismertetőjele, hogy csaknem szabályos négyszögletes alakú, feltűnően ormótlan, nagy és széles kéz, rövid, vastag, husos ujjakkal. Tulajdonosuk gyakran nehéz fizikai munkát végez. Finom mozgásokra képtelen, érdektelen az írás, olvasás és a szellemi tevékenységek iránt.
A primitív kezű emberek nem igazán kedvelik az utazást, szűk látókörűek, hajlamosak a lustaságra és az igénytelenségre nemcsak önmagukkal, hanem környezetükkel szemben is. Miután kiemelkedően erős fizikális adottságaik vannak, gyakorta fitogtatják fölényüket a gyengébbekkel szemben, de tulajdonképpen bármilyen verekedésbe könnyű szerrel belemennek.
Az elemi kéz tulajdonosa imád enni-inni, a szélsőségek sem állnak tőle távol: előfordul, hogy addig tömi magát, ameddig bírja. Rövid úton szokásainak rabjává válik, ami ismételten csak szellemi restségből táplálkozik. Szereti, ha kiszolgálják, sőt legtöbbször el is várja, hogy körülugrálják igényeinek megfelelően. Kedveli azokat az embereket, akik behódolnak neki, még akkor is, ha mindez csak látszólagos.
Az ilyen egyének szívesen hagyják magukat vezetni, befolyásolhatóak, innentől kezdve alkalmasak arra, hogy mások manipulálják őket. Sok közöttük a "testőr" és a "kidobóember". Ezekre az állásokra azért is kiválóan alkalmasak, mivel idegrendszerük rendkívül stabil, egészségük nehezen bomlik meg, fizikális erőnlétük pedig kiváló.
|