Szent Lucia legendája a IV. századra nyúlik vissza. A történetek szerint Lucia gyönyörű, fiatal, keresztény lány volt, akire szemet vetett egy gazdag, pogány, ám nagyhatalmú férfiú. Ám hiába volt tehetős és befolyásos úr, a lány visszautasította udvarlását. A méltóságában megsértett kérő esztelen dühében elfogatta, és megvakította szerelmét. (Más források szerint máglyára vetette.)

Ezen a napon a háziasszonyok búzát kezdenek csíráztatni. Amikor a csírák már elég nagyok, díszes cserepekben friss földbe ültetik őket. Az újbúza termékenységet, gazdagságot, egészséget, boldogságot hoz a ház lakóinak, ha Szentestére, azaz december 24-re szárba szökken. Üde színfoltja az ünnepi asztalnak vagy a feldíszített ablakpárkányoknak, hiszen - ha minden jól megy - a zsenge, fűzöld búzaszálak akár 35-40 cm magasra is megnőnek. És akkor még áldásos hatásáról nem is beszéltünk!

Ezen a napon a svédek Szent Luca királynőt választanak. Az iskolákban, a munkahelyeken, de még a családokban is. A megválasztott királynők este hangosan énekelve felvonulást tartanak az utcán. Ez Svédország egyik legnagyobb ünnepe, melyet szertartásosan megtartanak: kora reggel - amíg a családfő alszik - az anyuka hosszú fehér ünneplő ruhába öltözteti a gyerekeket, és elkészíti a Lucának szánt apró gyertyákból készült koronát, melyet később óvatosan a kislány fejére illesztenek. Így mennek a hálószobába, ahol énekükkel keltik fel az apukát, aki hamarosan csatlakozik hozzájuk, hogy együtt költsék el a különleges, Luca-napi reggelijüket. Erre a napra különféle édes süteményeket és ropogós zsemléket sütnek, melyet tejeskávéval tálalnak.

A lucázás hagyományát egyes vidékeken még ma is tartják, hiszen a szokások generációról generációra öröklődnek a családok között.

- A kertekbe bábut állítanak, mely csúnya álarcot visel, lepelszerű ruhájában, fokhagymafűzérrel a nyakában, láncos bottal a kezében különösen rémisztően hat. Pontosan ezt a célt szolgálja, hiszen segítségével a ház népe a gonosz szellemeket és az ártó boszorkákat kívánja elűzni.

- A falu fiai házról házra járnak, egyikük kezében egy tyúkkal, amely szerencsét hoz, ha megsimogatják, mivel sok-sok tojásával a termékenységet szimbolizálja. Természetesen semmit sem kapunk ingyen, a simogatásért fizetni kell: pénzzel, gyümölcsökkel, süteménnyel. Akik nem készülnek a legények fogadására, könnyen átkot kaphatnak a nyakukba, ami ezen a napon különösen veszélyes. Így az egész falu részt vesz a Lucázásban, ha tetszik, ha nem.

- A szerelmi jóslások máig a lányok egyik legkedveltebb Luca-napi szórakozása. A pogácsákban, aprósüteményekben, gombócokban fiúneveket rejtenek el apró papírokra írva, s szívrepesve várják, vajon mit hozhat a jövő, és ki lesz a nagy ő

Süssünk pogit barátnőinkkel és jósoljunk magunknak! Aranyló tejfölös pogácsa Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 1 kávéskanál KNORR Aranysárga Marhahúsleves ízesítő, 3 dkg élesztő, 1 dl tej, 1 dkg cukor, 2 tojássárga, 2 dl tejföl, reszelt sajt vagy köménymag Elkészítés: Az élesztőt langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. A lisztet a margarinnal és a KNORR Marhahúsleves ízesítővel elkeverjük, majd hozzáadjuk az élesztőt és a többi hozzávalót. Alaposan kidolgozzuk a tésztát, és fél óráig deszkán pihentetjük. Ezután kinyújtjuk, 3 részbe hajtjuk, és 20 percet pihentetjük. A hajtogatást és pihentetést még kétszer megismételjük. Végül a tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, és pogácsákat szaggatunk belőle. Tetejét reszelt sajttal vagy köménnyel megszórjuk, és forró sütőben kisütjük. Tetszés szerint sós rudakat is süthetünk ebből a tésztából. * A még nyers pogácsákba helyezzünk el egy-egy cetlit. Mindegyik cetlire írjunk egy fiúnevet és süssük ki a pogácsákat. ** Nem csak fiúneveket, megvalósítandó álmainkat is felírhatjuk a cetlikre. (pl. nyelvvizsga, felvételi, álmaink állása, több pénz, új szerelem, utazás, költözés, hirtelen szerencse)