Hogy milyen autosokat szeretek?
Kalapos wartburgos, megfontoltan lassan haladós, már szerencsére eléggé kihalós.
Szpojleres, sportkipufogós, feketeablakos nemkilátós, este is csíkszemüvegben járós, tenyérrel kormányt forgatós, mindig előzőst. Tojáshéj színű mercis (németben taxi volt) ülésben elfekvős, bundesligafrizurás, kihízott taxiskülsejűs, mindig suhogós melegítőben lévőst. Festékes ruhában melózós, kirohadt aljú kocsiban ülésre hamuzós bézbólsapkás alvállalkozós burkolós, hátsóülésen létrát vivős, számlát nemadóst. Szolibébi aputól autót kapós, menet közben mindig telefonálós, rendőrre rámosolygós, ezért nembüntetős, kocsit valahol mindig megtörős, tükörben magát nézőst. Pofátlanul besorolós és droszton kívül elakadásjelzővel várakozó hiénázóst. Ukránkamionos elalvós, húszanmeghalós, marsianikó nagyonsajnálóst. Ladára kereket fordítva feltevős, sárgára festős, koppánykipufogós faluban színészkedős ötszázért tankolóst. Idősödő elfehéredő kézzel kormánytfogós (kettővel!), ülést totálelőre húzó, pirosra rúzsozottast. Kocsit csak vasárnap elővevős kereszetődésben tanácstalankodós, bénázós de mindenkinek integetős ordibálóst. Zenét kokszon hallgatós ezért a mentő mögötte húsz kilométert tízzelmenőst.
Szerintem...
|