Edda : Gyere őrült!

Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok őrült, kicsit őrült.

A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült.

Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozom,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre.
Lehet őrült!

Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Őrült legyen, vagy nem kell senki sem.
Legyen őrült!
Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de őrültet akarok!


Ref.:
Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás,
Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád!

Edda : Feléd nyújtom a kezem

Egy régi presszó asztalához
Beszéltük meg a randevút.
Lehet, hogy itt, ahol kezdõdött,
Lehet, itt zárul le a múlt.

Haraggal a szívünkben jöttünk,
Feledve mindent, ami szép.
Nem fontos mit gondol a másik,
Jaj, de meg fogjuk bánni még!


Feléd nyújtom a kezem,
Már itt vagy énvelem,
Ahogy hozzám szólsz,
Ahogy hozzám érsz - szeretem.

A harcnak lassan, lassan vége,
Mindketten fáradtak vagyunk.
Már tudjuk, mit nem kellett volna
Hibázni, mindkét oldalon.

Legyen hát újra miden úgy, mint rég
Ne adjuk fel könnyen egymás szerelmét!

Edda : Érzés

Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged

Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!

Edda : Éjjel érkezem

Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel,
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.

Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.

Ref.:
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.

Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.

Vágyom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.

Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!

Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.

Edda : Egyedül blues

Lebben a függöny,
Fejed lehajtva lépsz.
A helységben ismeretlen
Ismerősen szól.

A tenyered izzad,
Szívedben félelem,
A jövődet látni jöttél,
Tőle vársz jövőt.

Miért is vagyok itt?
A csoda nem segít,
Szememből látja, szeretnék
Még élni egy kicsit.

Ref.:
Egyirányú út,
Ahova megyek.
A kezem levegőt markol,
Mikor keresi két kezed.
Egyirányú út,
Lehet, meg sem érkezem.
A kezed levegőt markol,
Mikor keresi két kezem.

Állj meg egy szóra!
Valamit kérdezek,
Nem halljuk egymás hangját,
Rohanunk tovább.

Keresem, hol a baj,
Pedig egyszerű,
Valami elmúlt, eltűnt,
S ettől lett keserű.

Miért is vagyok itt?
A csoda nem segít,
Szememből látja, szeretnék
Még élni egy kicsit.

Edda : Egy álom elég

(Cserép Éva és gyermeke emlékére)

Régen volt
Valahol az út véget ért
Régen volt
Ma is minden perce lekísér.

Akkor ránk sütött a nap
És én megtaláltalak
Akkor úgy ölelt a holnap
Együtt ígértünk a Holdnak szép jövőt.

Álomkép
Hogy majd egyszer újra visszatérsz
Ne ígérd
A remény a szívem tépi szét.


Híd:
Hol van már a régi nap
Amikor úgy vártalak
És a Hold is számon kéri
Amit együtt ígértünk.

Ref.:
Menj, ha menned kell
Várok Rád a szívemmel
Egy álom elég
Amit nem tépsz el
És én elfogadom
Hogy még élnem kell.

Egy más világ
Ahová én nem léphetek át
Nem kérhetem
Vegyék el fájó életem.

Híd:
Hol van már a régi nap
Amikor úgy vártalak
És a Hold is számon kéri
Amit együtt ígértünk.

Ref.:
Menj, ha menned kell
Várok Rád a szívemmel
Egy álom elég
Amit nem tépsz el
És én elfogadom
Hogy még élnem kell.

Edda : Egek felé kiáltottam

Soha nem láttam még, hol kel föl a Nap
Soha nem aludtam át, éjszakáimat
Hínárszálak húztak le a mélybe
Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak
Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak
A lenyúgvó Nap mindig máshol ért
Ezer színnel borult rám az ég

Rám zuhant m i n d e n
Minden, mi nem kellett másnak
Rossz íze lett
A sötét, a sötét éjszakáknak

Életemben sokmindent megpróbáltam
Külvárosok elõttem, utánam
Az egek felé kiáltottam
Rosszat soha nem akartam

Életemben sokmindent megpróbáltam
Külvárosok elõttem, utánam
Az egek felé kiáltottam
Rosszat soha nem akartam

Soha nem láttam még...

Zárt ajtókat nyitottak ki másnak...

Rám zuhant minden...

Életemben sokmindent megpróbáltam...

Életemben sokmindent megpróbáltam...

Edda : Bátran megtenni

Egy elvarázsolt tévedés, hogy nem akartam semmit.
Egy elvarázsolt tévedés, hogy nem kívántalak.
Hisz csak tizenöt voltam, és az járt a fejemben,
Hogy Téged bármi áron, de megkaphassalak.
Annak járjon csak a szája, aki nem járt még így,
Akit nem húzott csobe egy lány.
Aki nem állt még soha egy lány mellet úgy,
Hogy akkor most hogyan tovább?
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!
Ha ki van rakva minden, az nagyon sokkoló.
Az, ami csak sejtheto, az igazán izgató.
Az olyan lány, akire gerjedek az legyen egy kicsit más.
Nem kell a sok púder, nem attól jön varázs!
Annak járjon csak a szája, aki nem járt még így,
Akit nem húzott csobe egy lány.
Aki nem állt még soha egy lány mellet úgy,
Hogy akkor most hogyan tovább?
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!...

Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!
Nem kell bámulni, nem kell szégyelni,
Bátran megtenni! Ó, ó, ó, ó, ó,!

Edda : Bánat Blues

Itt ez az út és itt ez a tábla.
Döntsd el, hogy merre tovább.
Hátra ne nézz, mert még meglátod újra,
Ahogy ott áll Ő egyedül.

Tenger a könny,
Tenger a bánat,
Tenger a boldogság, ha jól választ a szívünk.

Ref.: 2x
Ó, az az arc,
Ó, az a szempár,
Elkísér mindig, bárhová visz az út.

Itt ez a kocsma, és szól a gitárunk,
És rólad szól minden dal.
Ha itt lenne újra az az elkorhadt tábla,
Visszafordítanám az időt.

Tenger a könny...

Ref.: 6x

Edda : Álom

A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.

Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Edda : Álmodtam egy világot

Időnk kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom a világot veled.

Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.

Edda : Akitől minden szép

Nézd, a Föld népe most oly bizonytalan
Kevés az igaz, sok az arctalan
Ma érted sír akinek lelke van.

Kenyér, kérlek Uram ma adj mindenkinek
Fordítsd felém kegyes tekinteted,
Óh, adj hitet, oh adj mindenkinek

Ref:

Gyermekkori álom volt csak szép emlék
Megírni a vágyaim, amit kapni szeretnék
Aztán várni a karácsony estét

Akitől fényesség, akitől minden szép
Akitől remény a szívekben, aki csak egyszer is megérezhette,
Akitől fényesség, akitől minden szép
Akitől remény a szívekben, aki csak egyszer is megérezhette őt!


Miért, miert ne lehetne úgy ahogy ma van
Karácsony este együtt, boldogan
Velünk örül akinek lelke van.

Ref.

Az már nem kér, csak ad,
Nem vesz el, hisz tőle kap
Minden elértél ha ember maradsz!

Ref.

Edda : Ahogy élsz

Egyedül alszol, egyedül kelsz,
Amit tenned kéne arra sem figyelsz,
A dolgok súlya fejeden egyre nő,
Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kő.

Rég nem vagy már fenegyerek,
Rossz dolgokban törni magad minek?
Rossz ágyakon rossz álmokat láttál,
Éveken át mindig valamire vártál,
Elérted lassan életed negyedét,
Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!

Rég nem vagy már fenegyerek,
Rossz dolgokban törni magad minek?

Ref.:
Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való
Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való!

Edda : Adj menedéket!

Életed, rohanó szél,
Mint egy árnyék, mindig követ,
Megforgat, fogságba vet,
Majd eltompít, mint a cövek.

Ref.:
Adj nekem menedéket!
Adj nekem menedéket, óh!
Mi a fene, mond mi lesz velünk,
Ha egyszer fel sem ébredünk?
Lelkünk a mennybe költözött,
Vagyunk ég és föld között.

A rozsdás szögek alatt.

Edda : A színház

Anyám, valami színházról meséltél,
Amiben mindenkinek lesz néhány jó szerep,
Kölyökként reszkettem a színház varázsáért,
Így élt, aki ott elől lehetett; ez a színház,

Ref.:
Ez a színház, ez a színház!

Itt a színpad és özönlik a nézősereg,
Valami nagy dolog készül, beszélik, rebesgetik,
Fantasztikus darabot írt egy fiatal író,
És nincsenek benne közhelyek.

De milyen színház ez, amiről meséltél,
Becsaptál, hisz elfogytak a szerepek,
Rendező úr, ön nem teszi a dolgát,
Elkoptak a nagyreményű deszkák.

De a világosító rontott mindent el,
Ez azért túlzás, ezt senki nem hiszi.
A súgó a hibás, de ő csak mormogott,
Hisz könyv nélkül én sem súghatok.

Valami nagyon nagy jót mégis kéne tenni,
Ha már megszülettünk, nem hiába élni,
Kitalálni valami tiszta, igaz szerepet,
Hogy álmaink mind teljesüljenek.

A tévedésre mindig van gyógyír,
A tisztánlátás tablettája segíthet még.
Az igazságtól soha nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.

Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás kezéhez érni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás kezéhez érni.

Várok a sorsomra íly késen, csendesen,
Így 120 évesen,
Hát ez a színház,
Ez a színház, ez is színház.

Edda-A kör

Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.

Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.

Ref.:
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepébõl majd hiányzok,
Rám többé nem találtok, rosszak.

Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.

Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!

Ref.:(2x)
Ha egyszer...

Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.

Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.

Ref.:
Ha egyszer...

Edda : A hűtlen

Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Visszamenne, de õ már nem kell,
Érzi hálátlan lett sorsa,
Keserû könnye arcát mossa.

Arra gondolt, õt ki szerette,
Ha szerette, el miért engedte,
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna.

Ref.:
Minden hajnal övé marad,
Látja szállni a madarakat,
Hosszú-hosszú ideje vár,
Nem számolja a napokat már,
De amíg él, el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl.
Amíg él el nem felejti,
Hogy a múltat ki nem tépheti szívébõl.

Megállt egyszer s visszanézett,
Nézte-nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hûtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek, mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot.