Edda : Ördögi kör

Néha még újra vágyom a múltba,
Vágyom, de erről te nem tudhatsz már.
Érzem a bőröd, a vállamba körmöd,
Belemélyeszted, nem baj, ha fáj.

Nem segít rajtam senki se már,
De hiába minden, éjfélkor kezdem,
Fény és sötét közt keresni őt.
A többiek csak nézik és nem is értik,
Mi történik velem, ördögi kör!

Ref.:
Amikor újra látlak,
Amikor megkívánlak,
Nincs kérdés, a válasz mindig Ő.

A srácok szóltak: a törvény a régi,
Kegyelemért ne alkudj senkivel.
Pláne egy lánnyal, aki dobott téged,
Ha ilyen vagy, közülünk menni kell

Edda : Utolsó érintés

Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.

Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.

Refr.:
Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Hangos is azért voltál,
Hogy bátorságod legyen,
Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,
Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.

Refr.

Solo

Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem.


Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Utolsó érintés...

Edda : Te talán megértesz

Te talán megértesz
Tudod, ez hogy van
Egy rohadt nap után elég.
Felhajtott gallér
Nyakad behúzva
Botorkálsz haza, az otthonod vár.

Talán ott nincs, aki megtalál.
Reméled ott van az aki már
Segít, hogy ne őrülj meg végleg
És holnap is bírd valahogy tovább.

Ref.:
Jöhet bármi, minek várni
Gyere viszlek az égbe szállni fel
Szeretkezzünk itt vagy bárhol
Az ölelésed maga az téboly és a mámor!

És gondolatban
Már mindent látok
A fürdő résnyire nyitva áll.

Valahol ott vagy
A tükör bátor
A törülköző semmit nem takar.

Talán itt nincs aki minket akar.
Remélem most is új csoda vár
Segíts, hogy őrüljek meg Veled
Lehet, hogy nem kell a holnap, csak ma Veled.

Ref.:
Jöhet bármi minek várni
Gyere az égbe szállni fel
Szeretkezzünk itt vagy bárhol
Az ölelésed maga az téboly és a mámor!

Aki bátor elvarázsol
Testem a testeddel forró lázban ég.
Szeretkezzünk itt vagy bárhol
Az ölelésed maga az téboly és a mámor.

Edda : Szerelemre éhes

Négy hete nézlek már,
úgy fáj a távolság!
Jó lenne meglépni
azt a néhány métert már!

Nem tanított senki,
hogyan kell megtenni,
hogyan kell megsúgni,
szívedhez bújni.

Lehet hogy kéne egy kis gyorsító nekem,
amitől beindulnék a szerelem után, ezerrel érted.

Egy fiú vár,
gyere siess már!
Egy fiú vár, aki szerelemre éhes.

Nem vagy egy bombázó,
de nekem épp így jó,
mert valahol ott lüktet
a szerelem-tűz benned.

Az a néhány szeplő ott,
az édes turcsi orr!
Mindenem égnek áll,
megszakadok érted már.

Próbálnak lebeszélni rólad,
azt mondják, furcsa lány vagy...

... rád fogok fázni végleg,
te leszel számomra a végzet.
Ha kell, mindent bevállalok érted,
de nem kell senki más.

Edda : Szerelem virága

Engedd el a lelked,
A tested követ majd,
Nem lesz több félelem,
A szíved virágot hajt.

Szerelem virágot,
Közös boldogságra,
Félelem nélküli,
Elképzelt világra.

Te teremtheted meg,
Én pedig Tebenned,
Nem vagyunk mi mások,
Csak álmodozó szentek.

Kit ha por belep is,
Nem véti az utat,
Kit ha besároznak,
Tiszta marad.


Szerelem Virága,
Hogy imádlak Téged!
Ha meg kell halni egyszer,
Hát haljak meg érted
Szerelem Virága,
Ha élni kell, hát éljek,
De csak Melletted, Veled.
- Így legyen!

Ha éjjel hívsz, én jövök,
Ha nappal hívsz, jövök.
Bíznod kell, hisz vagyok,
És Benned és örök.

Nem mondhatok többet,
Kár is lenne érte,
Csak elrontanám mindazt
Ami szép.

Edda : Semmim nincs

Semmim nincsen nekem, mit adhatnék,
Megvetetlen ágyakban alszom rég.

Ref.:
Úgy vágyom rá, hogy a dalt megszeresd,
Ez minden, mit adhatok neked.

Semmim nincsen nekem, hát ne is kérj,
Nem tudom a vágyaid megvenni én.

Edda : Nekem nem kell más

Nincs más,
Benned bíznom kell,
Hogy nem veszítlek el
A cél elõtt,
Ahol annyian buktak el.

Nem kell más,
Egy boldog pillantás
Egy fénylõ ölelés
És ez elég
Hogy elviseljem még


Hogy elszakíthat, megkísérthet még a szenvedély.
Álruhában rád találhat még a szenvedély.
Csillogóbbat, többet ígér majd a szenvedély,
Szerelmes szívem mégis remél
- Nekem nem kell más.

Nincs más,
Én mégis féltelek.
Túl sokan éhesek
A boldogságra
Élnek szerelemre várva
Nem kell más...

Ha minden próbát túlélve
Egymás kezét fogjuk még,
Tudom, hogy akkor lesz vége,
Te gyõztél - és én.

Edda : Kölyköd voltam

Karodon vittél évekig,
Akaratod rabja voltam.
A vágyak bennem egyre nőttek,
Elfelejtem, hogy kölyköd voltam.

Hiába hívnál megtört szívvel,
Elnyeltek a sűrű városok.
A tűzfalakra írtam éjjel:
Engem ne várjatok!

Ref.:
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.

A régi dolgok sorra elvonultak,
Percről-percre messzebb jutok.
Terheim hegyekké nőttek,
Áttörni rajtuk nem tudok.

Szárnyaira vett a vágy,
És nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat.
Megveted még hideg ágyamat.

Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.

Edda : Háromszor

Amikor még új egy szerelem,
Amikor még azt sem kérdi,
Épp most hol jársz,
Nincs messze semmi, nincs távolság.

Amikor még él a bizalom
De a néhány furcsa telefon
Mindent elvág.
Úgy érzed, nagy lett a távolság

Lehet, hogy féltékeny vagyok,
De ha õrültség, ordíts rám!
És ha tényleg nincs rá semmi ok, Ordíts rám

Háromszor szóltam rád,
Háromszor kértem, hogy ne mondj mindent el
De Te háromszor nem jöttél el.
Neked ez szerelem? Oh, oh…

Háromszor vágtál át,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el,
De Te háromszor nem jöttél el,
Neked ez szerelem? Oh, oh…

Látlak felhõn, látlak vonaton,
Látlak jönni, s menni utadon,
De nincsen már nyom,
Ami elvezet Hozzád, a szívedhez.

Ez az egész furcsa lebegés,
Gyomromban ott a remegés,
Épp most hol jársz?
Nem élem túl, ha nem engem vársz.

Kétségek közt, még bírom, még fáj
Csak tudjam meg végre,
Ha nem kellek már.

Edda : Ha jön a magány

Látom, hogy fáj Neked,
Látod, hogy fáj nekem,
De itt belül lassan,
Elül a félelem.
Már nem bánt, ha jön a magány.

Már nem félek attól,
Ha belehalok,
Már nagyon rég érzem,
Egyedül maradok,
De már nem bánt, ha jön a magány.

Ha nem lehet úgy, ahogy
megálmodtuk százezerszer,
Ha hiába kérjük még
Ezerszer újra.


Ami nem múlik ami megmarad,
Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk,
Amit átéltünk, az szerelem.
Az voltam én és Te.
Csak ez segít nekem, ha jön a magány.

Az ablakunkból
Még láttalak,
Az ajtót becsuktad,
De itt maradt a szerelmünk
Hmm, ha jön a magány.

Miért nem lehet úgy,
Hogy csak szeretünk,
Aztán még jobban,
Aztán eléghetünk,
Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!

Edda : Ha feladod az álmaid...

Lelkembe a hűség vallás,
De oly nehéz minden hétköznapom:
Kísértések tengerében élek,
Tiszta igaz szót, csak tőled kapok,
Míg élek.

A szobám falán kélpek, régi képek:
Az egyiken még Apám fogja Anyám kezét,
A másik képen már nincs mosoly,l
Kevesebben vagyunk, elteltek az évek

Miért rohansz valami után?
Ott képzeled a távolban,
A noldogságot megtalálni
Miért rohansz - Óh - valaki után?
Ott képzeled a távolban pedig melleted áll!

Az új nemzedék arcán remény csillog,
De minden régi hír, egy nagy megpróbáltatás,
Megbecsülni a földi néhány percet,
Nagy dolog lenne tisztelet emberiség!

A jövő távolba tűnik és kevés a megoldás,
Csak figylej figyelj rám:

Ref.:
Ha feladod az álmaid meghalsz,
Élve halsz meg!
De boldogságot, vagy szép halált,
Csak e föld adhat neked!