A rendszerváltás óta, foglalkoztat egy gondolat.
Miszerint: Miért tartja minden politikai párt fontosnak, hogy a választások előtt (közben, után), a börtön viszonyokkal foglalkozzon?
Miért kell az adófizetők (amúgy mindenre kevés) pénzét arra költeni, hogy nem kis bűnöket elkövető emberek „büntetését” tegyék elviselhetővé (uram boccsá, kellemessé)?
Miért tartják elsődlegesnek a körülmények javítását?
Pedig nem ok nélkül kerültek oda!
És így is rengeteg pénzébe kerül a „nép”-nek az etetésük és egyéb dolgaik.

Végre itt a válasz a felvetésre!

Egy párbeszéd két politikus között. Az egyik teljesen kezdő, a másik már régi motoros.

Egy választási körúton vesznek részt, a költségvetés összeállítása előtt.
A látogatások végén, a kezdő megkérdezi a gyakorlott kollégát:
- Ne haragudj, hogy megkérdezem. De amikor egy bölcsödét, majd általános iskolát, majd egyetemet kerestünk fel, miért mondtátok mindenhol, hogy sajnos pénzünk nincsen és ne is számítsanak segítségre, mert nincs miből adni, sőt elvonásokat helyeztetek kilátásba? És miért ígértetek meg mindent mikor egy börtönt látogattunk meg?
- Na kedves kolléga, figyelj. Gondolkozz el! A mi életünkben, kerülhetünk mi egy állami bölcsödébe, bármilyen iskolába? Ugye nem! Még a gyermekeink sem. Mert mi már meg tudjuk fizetni a magán iskolákat, sőt állami pénzen kompenzálnak nekünk minden költséget. Tehát nem vagyunk érdekeltek. Ha jobban megismered a dolgokat, megérted, börtönbe kerülhetünk….? Na ugye! Így jó helyre megy a pénz!
- Előrelátás!!!

Ezen beszélgetés ismeretében már értem én is! Szép "magyar" szó! PRIORITÁS!