Emberek
Tábortűz, Szeress úgy mint én, Forog a föld
Emberek : Tábortűz
Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött Most visszatér s leül a tûz mögött
Sok szív mélyén Ott ég ez a tûz egy kör közepén Egy dal, s te újra mellém ülsz És lobog a tábortûz, a szél belekarolt Egy dal, és újra köztünk élsz Ma újból te zenélsz, úgy van, ahogy rég volt Egy dal, s te újra mellém ülsz És lobog a tábortûz, a szél belekarolt Szól egy dal, és a lelkünk összeér A gyönyörû tûzfénynél, napszínû a hold
Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idõ Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövõ
Sok szív mélyén...
Isten veled, a könnyem nézd ma el Mondj egy mesét ahogyan régen, csak ennyi kell Ez a tûz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét A lelkekért, akiket rejt az ég
Sok szív mélyén...

Emberek : Szeress úgy, mint én
Úgy látom olyan vagy, mint én, a szél fújt felém. Jó, hogy szeretsz, én úgyszintén. Nem rossz jel a kezdetén.
Miért hazudnánk, hogy mindig így lesz? Nem volna jobb, csak kellemes.
Ölelj át úgy, mint én, legyünk az ég szintjén, és valami lesz.
Esküt ne tégy, mert nincs miért, a szó szépe megcsal még. Szép, de végül mit sem ér, csak sírnál és szégyellnéd.
Miért hazudnánk, hogy mindig jó lesz? Olcsó vígasz, de tönkre tesz.
Ölelj át úgy, mint én, legyünk az ég szintjén, te szabadon élhetsz.
Szeress pont úgy, mint én, szívedből őszintén, én majd érzem, ha nem jó ez már. Szeress pont úgy, mint én, ha fázom, bújj mellém, napok vagy évek, jöjjön, ami jár. Szeress pont úgy, mint én, szívedből őszintén, szólj, ha érzed, hogy fáraszt ez már. Szeress pont úgy, mint én, ha fázom bújj mellém, napok vagy évek, jöjjön, ami jár.
Hidd el én nem vagyok rosszabb, csak más, mint a többi. Nem várok magamnál jobbat, de nem volt még, aki ezt érti.
Miért hazudnánk, hogy mindig szép lesz? Holnap mi vár, azt ne kérdezd.
Ölelj át úgy, mint én, legyünk az ég szintjén, és valami lesz.
Szeress pont úgy, mint én, szívedből őszintén, én majd érzem, ha nem jó ez már. Szeress pont úgy, mint én, ha fázom bújj mellém, napok vagy évek, jöjjön, ami jár. Szeress pont úgy mint én, szívedből őszintén, szólj, ha érzed, hogy fáraszt ez már. Szeress pont úgy, mint én, ha fázom bújj mellém, napok vagy évek, jöjjön, ami jár.
Emberek : Forog a Föld
Csak ébressz fel a bárpultnál, ha álmodnék! A lányok is várnak ránk ma még, A "feelingből" egy újabb kört még rendelnék, A jóból, a túl sok nem elég...
Az út ezernégyötven - messziről jöttem, Ha ráérsz, egyszer elmondom, Hogy volt a sorsom, Már azt sem tudom, hétfő jön, Vagy szombat vár? Az órám más ritmusra jár, De úgy lesz megint minden, Ahogy régen volt, Az ördög ma újra elrabolt...
Semmit se változtunk - miért is kéne?! Senkit se bántottunk, így megyünk az Égbe...
Forog a Föld, s az évszakok, Túl az álmokon, végre itthon vagyok, Ez nem az a Hold, szebb, mint máshol volt, De ha újra elmennék, ide visszatérek még!
Te eljöttél, de nem kérem, hogy vígasztalj, Még élek, hát nincs itt semmi baj! És nem tudna rám szárnyat húzni 100 angyal, A vérem még mindig mást akar!
Volt úgy, hogy ébredtem, s nem láttam senkit, Fájt is, ha tévedtem, de nem bántam meg semmit...
Forog a Föld, s az évszakok, Túl az álmokon, Végre itthon vagyok, Ez nem az a Hold, szebb, mint máshol volt, De ha újra elmennék, ugye hiányoznék még?

|